An de anfang de rät (ius) stá. Hírut jüli kunen form en énste énfoke set: „Et is rätmét.“ (ius est.) or de räte líg is só. Dí rómers waren klóge prakers. Sei segten: „De rät is sríwt blót för utslápte lüd.“ (ius vigilantibus scriptum.)
Ulpianus sríwte: „De räte lér is de küns fun dí góte un fun dí geräte andús.“ (ius est ars boni et aequi.)
De unsache rät (ius strictum) is klasig, nit awer de geräte rät (ius aequum).
De státig setete rät kun wer ferandet nit dör selwége ferdráges. (ius publicum privatorum pactis mutari non potest.)
En ferdrág sul sin frédedún (pacificus). Ferdráges muten wer inholdet. (pacta sunt servanda.)
De kern fun de gerät dorin bestá na Ulpianus, dat en elker inném sike rät, un námig bestáig un andúrig. (iustitia est constans et perpetua voluntas ius suum cuique tribuendi.) De inhold fun de anelkige rät fun de elkéner is dormet palelégt noch nit. De tégepale lég fun de gerät düd, dat en fule gerät kün für tau gróte unrät.
„Et sul shé fule gerät un de welt sul ünergá.“ (fiat iustitia et pereat mundus.)
En afart dortau is: “De hógste rät is glíktíd de hógste unrät.“ (sumum ius summa iniuria.)
De mísegelding, ók in de besunde míse form fun de mísegelding fun dömer, ferhem de gerät. „Nit wat is ungerätär as en shopkune gerät.“ (nihil iniquus venali iustitia.)
Is et belöft, tau dörpraken sike ége rät? Ja, dat kum glík met de lér fun dí grunes fun belöf. „Wemer dörprak sike ége rät, lädet nelker.“ (qui suo iure utitor, neninem laedit.)
Jüli kunen formel et ók andig: „En elker kun snak rät öwer sike andú.“ (quilibet rei suae legem dicere potest.)
Et fulg dinkig: „De dörprak fun de rät in sik heb nit éne unrät.“ (executio iuris non habet iniuriam.)